Mexiko 1.resz

Hola!
Ismet spanyol nyelvteruleten! Viva Mexico!!!

Yucatan-felsziget terkepe

Belize City-bol a hatar harom ora busszal, a hataron atjutni kb. fel oras procedura (kilepsz  – fizetsz – pecset –  atsetalsz – belepsz – pecset). Es mar Mexikoban is vagy! A hatartol 20 perc busszal a legkozelebbi nagyvaros Chetumal. Mexiko mar fejlettebbnek latszik. Modern utan, modern kozlekedes, modern hazak, de meg mindig a hamisithatatlan latinos hangulatban. Chetumal csak atszallo szamunkra. Penzt probalunk felvenni, valtani majd egy ebed utan utazunkis tovabb a Bacalar laguna fele. Ezt a helyet meg a Tikal-ban megismert magyar testverpar ajanlotta figyelmunkbe.  A latott kepek alapjan pedig kihagyhatatlannak tunt az orszag belseje fele haladva, igy a valasz adott volt, hgoy hol alszunk az orszagvaltos napon. A laguna Chetumal-tol egy haromnegyed oras buszutra van. Bacalar egy pici  varos, de megannyi latnivaloval. A fo latvanyossag maga a laguna (vagy to) ami partjan fekszik. A hetszinu lagunanak is nevezik, mert az edesvizu to melysege allandoan valtozik  A kulonbozo vizmelyseg, a novenyzet, a homokos part es tofenek valamint a napfeny pedig tenyleg elocsalja a zold es a kek legalabb hetfele arnyalatat. A varoska tortenelmehez tartozik meg egy toparti eroditmeny, a Fort  Fellipe. Magasztos varfalak es agyuk sora vedte a kalozoktol a kornyeken futo maya kereskedelmi utat. Valamint a kornyeken lehet belefutnunk elsokent a cenote-k vilagaba.
A cenote szot meg sokat fogjatok hallani. Ezek a termeszeti latnivalok alkotjak a mexikoi utunk gerincet es ezekbol probalunk felkutatni es bejarni joparat. De mi is az a cenote? Gyakorlatilag egy meszkobarlang aminek beszakadt a teteje. Az egesz Yucatan-felsziget egy hatalmas, lapos meszkotomb az osidok tengerfenekerol. A meszko puha kozet, igy az esok es a viz konnyen talal maganak utat a melybe a repedeseken keresztul es igy hatalmas barlangrendszerek, foldalatti folyok es viznyelok alakulnak ki evezredek alatt. Ha egy-ket ilyen foldalatti barlang teteje beszakad akkor egy hatalmas kor alaku lyuk marad a felszinen ami akar 60-100 meteres melyseget is elerhet. Az aljan pedig to alakul ki vagy teljesen feltoltodik vizzel vagy eppen, mint Bacalar kornyeken egy egesz to nyeli el a cenote-t. A leghiresebb ilyen vizalatti cenote epp Belizben talalhato, a “Big Blue Hole” –  vagyis a nagy kek lyuk. De oda csak profi buvarok merulhetnek. Viszont a Bacalar lagunaban talalhato mindenki szamara elerheto. Nem is volt mas dolgunk csak talalni egy szallast a toparton. Ezt tul is teljesitettuk egy kivallo hotellel (Magic Hostel) ahol satrazni is lehetett. Igenyesen kialakitott szallashely, profi menedzserles pazar hely es sok-sok lehetoseg a laguna felfedezesere. Lehet a partrol bicajturaval, kajakkal sajat etrofeszitesek aran vagy egy katamaran vitorlassal a szelek szarnyat befogva. Termeszetesen mi a lazabb es gyorsabb modot valasztottuk. Vitorlazzunk hat!!! Az idojaras ismet kegyeinkbe fogadott. Gyonyoru napsutes, enyhe szel. Tokeletes a vizfelszint szantani. A katamaranunk kicsi, igy a negy magyaron kivul mar csak a kapitanynak volt hely es mar huztuk is fel a vitorlat. Husz perc alatt at is szeltuk a tavat keresztbe es megalltunk egy rom mellett az alig felmeteres vilagoszold vizben. Az rom maga egy penzhiany miatt be nem fejezett etterem maradvanya. Korbevette a to es a sekely viz alatti iszap allitolag borregeneralo  es fiatalito hatasu. Olyannyira, hogy egy-ket csaj a bikinijtol is megszabadult reszben vagy egeszben a szepseg oltaran felaldozva magukat. Azert mi is pakoltunk magunkra egy-ket gombocot, hatha megis igaz a legenda. A termeszetes spa utan ujra atszeltuk a tavat keresztbe, hogy egy obolnek tuno helyen snorkelezzunk. Sekely volt a viz, alig meteres. Atlagos vizinovenyzet, apro halak. Belize utan nagyon lapos merulohelynek tunt, de par tempot beljebbhaladva rausztunk a vizalatti cenote nyilasara. A sekely vizfenek hirtelen es fuggolegesen a melybe szakadt. Dobbenetes es felelmetes volt a kontraszt a ket resz kozott. nem is usztunk a lyuk kozepe fele hanem inkabb a szeleken kerultuk meg a kb. 50 meter atmeroju cenote-t. A topart egyet jelentett a cenote peremevel, igy a partmenti hatalmas fak gyokerei egyenesen kusztak le a feneketlen kek melybe. Mi meg koztuk uszkaltunk. Hol a vizre novo agak arnyekaban, hol tavi liliomok erdejeben, hol kis halak tarsasagaban. A keksegbe merulo fenysugarak pedig furcsa jatekot jatszottak ahogy attortek a vizfelszint. Ez egy ujabb oldala volt a snorkelezesnek, de elvezheto volt es vegre megvan az elso cenote is! Tripla orom… ezen elmennyel feltoltodve pedig a kikotes utan szedtuk is a satorfankat, hogy ujabb darabokat szakitsunk ki Mexikobol es vigyuk magunkkal mindorokre a szivunkben. Megalithatatlanul tortunk is elore a Yucatan-felsziget belseje fele, Valadolid varosaba. 
Valadolid egy igazi nagyvaros, kivilagitott foter es pezsgo ejszakai elet, de nekunk eloszor is egy jo szallas kellett. Ez nem is volt olyan nagy gond. Aztan penzhez kellett jutnunk.. Peti kezdte az bankautomataknal. A gep bevette a kartyajat majd kiirta, hogy nem uzemkepes a masina. Probaljunk masik terminalt. Csakhogy ezutan a gep nem adta vissza a kartyat. Elsokent ertetlenkedes, majd mergelodes es geprongalas kovetkezett. Aztan a boltosok (mert a bankautomata egy boltban volt) jottek segiteni es felhivtak a szerviz telefonszamat. Veluk Balint beszelt angolul
Szo, szot kovetett, de a kartya bentmaradt a gepben. Erdekes azonban, hogy utanunk egy helyi hasznalta sikeresen a gepet. Szombat este 8-kor mast nem tehettunk, varunk hetfoig mig a bank ki nem nyit. Petinek volt masik bankkartyaja, nekunk meg egy szabad vasarnapunk addig.
Az egykori maya birodalom jo resze a mai Mexiko teruleten volt. Az egyik leghiresebb ilyen romvaros pedig epp Valadolid kornyeken talalhato es mivel Peti es Moni a hasmenes miatt kihagyni kenyszerult Tikal-t Guatemalaban egyertelmuve valt a vasarnapi program. Irany Chichen Itza!
Ha valaki latott mar a maya civilizaciorol filmet, riportot akkor annak ismerosen csenghet a Kukulkan piramis neve. Akinek meg goze sincs most jol figyeljen. Chichen Itza idoszamitasunk szerint 300 korul kezdett el felviragozni es eleg viharos tortenelmet elt at. Tobbszor elhagytak a varost a lakoi, mert a kozeli cenote vizgyujtok kiszaradtak. Majd a “toltek” torzs vette at az iranyitast. Ezek eleg harcos nepek voltak. Sorozatosan haboruztak, fosztogattak hogy foglyokat ejtsenek az emberaldozasaikhoz. Diszes harci vertjukon kigyok, jaguarok es sasok motivumaval volt ekes. A harcosok tiszteletere kulon templomot emeltek amely korul ezer, faragott kooszlop talalhato a hosoket abrazolva. A legnagyobb istenuk pedig Kukulkan volt. Az o tiszteletere emelt piramis all Chichen itza foteren is. A piramistemplom mar mereteben is impozans (60m magas szabalyos negyzet alapu), de a lenyeg a fekveseben van. Tokeletesen betajoltak a negy egtaj szerint. Negy oldalan 91-91 (4×91=364) lepcsofok vezet fel a tetejen levo terembe ami a 365. lepcsofoknak felel meg. A tavaszi nap-ej egyenloseg idejen pedig a nap pont olyan szogben sut le a lepcsofokrol, hogy az arnyjatek egy kigyot formazzon. A kigyo fejet es farkat pedig kifaragtak. A piramis belsejeben egy vorosre festett tronterem talalhato jaguar-kigyo motivumokkal es jade kovel diszitve. A maya nep eleteben amugy is fontos szerepet szerepet jatszott a csillagaszat. Hatalmas csillagvizzsgalot is epitettek, csigalepcsos korkupolaval es szabalyos rendzserben epitett ablakokon keresztul vizsgaltak a csillagok allasat. Az obszervatorium negy sarkan pedig nagy vizes edenyek voltak melyek vizfelszinerol szinten kovettek a csillagjarast es kalkulaltak ki a hires maya naptart. De talalhato itt meg szamtalan templom es a felsobb vezetok palotai Ami pedig egyedulallo az a maya labdajatekok arena. Az eddig ismert legnagyobb meretu es kulonleges akusztikaju stadionban egykoron jatekosok probaltak egy 6m magasan levo fuggoleges gyurobe egy borlabdat bejatszani, de alkarral es labbal nem passzolhattak. Ez eleg nehezze tette a jatekot foleg ugy, hogy a vesztes neha az eletevel is fizetett. A majak ket oriasi cenotebol nyertek az ivovizet es a foldmuveleshez szukseges ontozovizet ami neha kiszaradt az “istenek haragja miatt” – igy szinten emberaldozatokkal probaltak kiengesztelni az esoistent A szent cenote alja temerdek emberi csontot es kincset rejt mind a mai napig. Meg kell hagyni mi is megmartoztunk volna a tikkaszto hoseg miatt, de ezek a vizgyujtok csakugy, mint az osszes tobbi rom le vanak zarva a turistak elol. Nincs felmaszas, bebarangolas csak fotozas.
Ami viszont szinten eltert a Tikal romoktol az az ajandektargy es a kezmuves arusok aradata. Mig Tikalban alig van arus (es az is a romokon kivul) Itza-ban zsufolasig tele a placc. Mindenfele portekaarusok probalnak valamit radtukmalni a turistakra… mintha csak egy nagy piacon jarnank. Igy nem volt olyan suru es tomeny elmeny a romok bejarasa. Piheneskent mindig hozzajuk mentunk alkudozni, vasarolgatni, mert tobbseguk igencsak szep dolgokat kinalt. Chichen Itza igy egy konnyed, de fulledt latogatas lett amit egy kornyezo cenoteben hutottunk le. Az Ik-Kal cenote csak par kilometer a romoktol, de szepen kiepitett termeszeti latvanyossag, foldalatti lepcso vezet le a barlang aljaig es furodni is lehet benne. Vizmelysege 50m, igy ugralni is mokas, igy lett melto lezarasa a napnak Vagyis majdnem, mert Valadolid-ba visszaterve es vasarnap este tiszteletere mar nem lehetett, engedelyezett az alkoholvasarlas a kisboltokban. De itt Mexikoban Peti es Balint nagy banatara eleg nehez cerveza-hoz (magyarul sorhoz) jutni. Nem tudni miert zarjak igy el a folyekony kenyeret a szomjazo turitak elol…, talan vallasi okobol, mert feszulet, kegyhely, oltar, imahaz szinte minden utcaban van egy-ketto.
Hetfon a bankkal nem jutottunk elore: a nemet es a mexikoi bank egymasra mutogatott a problema megoldasaval kapcsolatban. A nemetek szerint itt a baj, mert a kartya ervenyben van. A mexikoiak meg a kartyahibara fogtak a lehetseges okot a zarlat miatt. Raadasul a ket orszag kozott 7 ora az elteres, igy a kommunikacio is nehezkes. Szoval hagytuk a csudaba az egeszet az utolso ot napra. Inkabb megneztuk a Zaci cenotet. Ennek az az erdekessege, hogy a varos egyik utcajaban talalhato. Haz, haz, haz majd egy telken a hatalmas cemote es ismet haz, haz, haz. Furdeni is lehet, de inkabb fotozni erdemes. Sok-sok denever, galamb, fecske, hal, torpeharcsa es nagy iguana gyik lakja a kornyeket. Oriasi lianok es gyokerek lognak a melybe, zold palmak, pafranyok a falakon. Persze mindez a varos kozepen. Elkepeszto. De a mi utolso hetunk szorosra igerkezett, igy alltunk is tovabb a tenger fele. Az utolso 5 napot a lazulasra szantuk, vegig a karibi tengerpartot kovetve egeszen a Cancun repterig. Az elso allomas Tulum varosa volt. Tobb okbol is erdemes itt megallni. Elso ok: termeszetesen a tenger. Mexiko legszebb partvonala, legmenobb nyaralohelye. Egymas mellett sorakoznak az igenyes szallodak, a felso kategorias ettermekkel. Finom, hofeher homok a starndokon, sziklas beutesekkel, palmafak, meleg tenger es orok napsutes. A buszrol leszallva egybol oda siettunk, de nem akartunk az olcsobb, a parttol tavol eso varosi reszben megszallni – a starnd kellett! Meg ugy is, hogy masfel orat trappoltunk erte teljes menetfelszerelesben a tikkaszto delutani hosegben…. es mi lett az eredmenye? Egy aprocska kemping a nagy hoteloriasok arnyekaba beekelodve. Egy pici kis ellenallas a gazdagok fovenyen. A mi helyunk. igaz nincs aram, este vilagitas, normalis wc, a zuhanyzo egy falbol kiallo slagdarab, nincs net, a konyha…. huhhhh hagyjuk, se padok, se pihenoresz, se fu, se viragok… mintha csak egy beepitesre allo ures telek lett volna. De van egy jopofa srac aki kapott egy istenadta berleti lehetoseget es pont egy eve probal valamit osszehozni. Van egy privat kb. 200m-es sajat srandja sziklakkal lezarva a teljes partvonalbol, van feher homokja es a legtutibb helye a napfelkeltere. Toredek aron adja a satorhelyet, annyiert, mint a szomszedjaban kb. egy pohar vizert kernek. Mi kell meg? Satorveres es csobbanas! Furdes az ejszakaba nyulva. Egymillio csillag ragyog a fejed felett… a viz meleg… melegebb, mint a levego es ki sem akarsz szallni. Ez a karibi alom! Vacsi persze csak egy halkonzervvel gazdagitott szendvics a kisboltbol meg nemi chips. (nomeg nehany literes sor a telitettseg miatt) Este megneztuk az egyeves szulinapi musort a hazigazdaek eloadasaban es kiultunk a partra hullamverest hallgatni, csillagokat szamolni…
Reggel hatkor a napfelkelte ebreszt… ott var a cipzar mogott es mar be is ragyog. Ebredes! Alombol az alomba… Tulum a cenotek varosa. Csak kozvetlen a varos korul 8 cenote is talalhato es a legegyszerubb oket kerekparral felkeresni, tehat kolcsonoztunk negy drotszamarat…es ha egyszer az ember szaranyakat (vagyis kerekeket) kap akkor megnyilik elotte a vilag. A kisboltok helyett eleri a nagy hipermarketeket is. Ahol van valsztek, stilus, arcedulak es minoseg, elelmiszerbiztonsag. A kerekparos felfedezoutunk elso ket oraja, igy egy kinti Tesco-szeru nagyaruhazban telt visszaszokva a miniboltok vilagabol. De legalabb jol bereggeliztunk a cenotek elott.
Az elso vizes barlangot aztan jol be is neztuk, mert az inkabb csak buvaroknak volt kihivas. Nem volt tobb egy kutszeru nyilasnal es annyira meg volt telve vizzel, hogy a beugras utan mar csak viz alatt lehetett tovabbhaladni. Semmi gond. A masik cenote egy kilometer es azt biztosra tudtuk, hogy az egyik legnagyobb Mexikoban. Mar a neve alapjan is: Grande cenote. . es valoba nagy, mitobb giga! Egy egesz tobbejaratos barlangrendszer. Rengeteg lehetoseg merulni buvarok es snorkelezok szamara egyarant. Ezek az elarasztott cseppkobarlangok egy tobbreszeses, tobb tiz kilometer hosszu labirintus egy-egy felszini kitorese, amiket egy foldalatti folyo taplal. Cseppkovek es meszkoalakzatok nonek mindenhol, viz alatt es felett. Alulrol es felulrol. Halak, teknosok, deneverek es fecskek otthona es Mexikoba latogatok kotelezo zarandokhelye. Az aznapi harmadik cenotenk inkabb egy szentely volt. Mind a mai napig eskuvok es ritualk szinhelye. Kicsi, de latvanyos es sok-sok denever csung a fejed felett csak centikkel. Ezt a cenotet is letudtuk es a nagy hosegben nem is terveztunk masikat, inkabb furdeni mentunk…

Belize (eszaki reszek)

Hola!
Tehat eszak fele vettuk az iranyt Belize City-bol. Igazabol ket nagy sziget van kiepitve turistak szamara, viszont azok nagyon. Mi a Caye Caulker szigetet valasztottuk. Egyreszt azert, mert kisebb, mint  masik (Ambergris Caye) es akikkel az elmult honapban csak talalkoztunk mind ezt a szigetet preferaltak: hogy tisztabb, nem annyira zsufolt es nem annyira amerikas. 45 perc alatt at is ert a hajonk. Mar partkozelrol latszott, hogy most mas tortenetbe csoppentunk.  A sziget merete a 2-3 focipalyanyi Tobacco utan, itt tobb, mint negy negyzetkilometer. hosszu, beepitett partvonal, repuloter kisgepek szamara es valojaban inkabb egy falu… vagyis egy nagy udulofalu. Szallashelyek, ettermek, barok, kisboltok, turaajanlo irodak sorakoznak egymas mellett a palmafak alatt. A legfobb kozlekedesi eszkoz a kerekpar vagy a golf mobil – elvetve latni csak negyutemut. Aszfaltut nincs, de mindenfele epitkezesek folynak… nemhiaba, ide dol a penz a turizmusbol. Sokak szerint meg par ev es elveszti a varazsat a hely es vegleg atlep a tomegturizmust kiszolgalo tucatvarosok koze. Remeljuk nem, de ez a trend. 1981-ben lettek fuggetlenek a britt koronatol (bar a penzukon meg mindig II. Erzsebet mosolyog) azota pedig eheznek a bevetelre.  
Egy ilyen kicsi orszagnak pedig hatalmas lehetoseg adodott a turizmus reven. A sok rasztahaju, karibi-afrikaikal lakott sziget jelszava is: “go slow”, azaz haladj lassan. Optimistabb felfogasban = lassan jarj tovabb ersz. Pesszimista nezetben: csak lazan ne hajts. Sut a nap, a turistak meg ugyis jonnek es hozzak a mannat… Konnyu az elet ezen a karibi szigeten. A mi szallasunk (Hostel Tropical Paradise) is egy norveg utazo lany es egy helyi raszta srac frigyebol jott ossze. Valoszinu a skandinav csaj zsebpenzebol epitettek meg az egyszeru szallashelyet, mert csak egy melegviz-zuhanyzos wc-re futotta kb. 30 emberre, de megis televolt – sot valakinek csak a kerti fuggoagy jutott szallasnak. Hat igy megy erre…a turistak ugyis jonnek! De miert is?
A Caye Caulker sziget ugyanis szinten a nagy korallzatony resze es pont egy szigoruan vedett tengeri rezervatum kozepen fekszik. A kornyezo tengeri elovilagot kozel harminc eve feltve orzik a halaszat, hajoforgalom es a turizmus karos hatasaitol. Ennek hatasakent az ausztral nagy korallzatony utan a Fold masodik legszebb meruloheelye. Buvarok es snorkelezok paradicsoma. Termeszetesen ezt az egyedulallo vilagot nekunk is latni kellett. Habozas nelkul  be is fizettunk egy hajoturara a millionyi ajanlat kozul. Mar megerkezesunk napjan pazar ido fogadott, csobbantunk is nagyot a habokba, majd napozas, fotozas, a falu felfedezese, konnyu vacsi. Szoval igazi tropusi edenkert hangulat. Szerencsere a joido a hajoturank napjara tetozott es a tuzo napsutes csodalatos szinekben ragyogtatta fel a tengert. Az a nap egyszeruen tokeletes volt snorkerelni.
A tura harom merulesi helybol allt. Az elso a capak volgye nevet kapta es azt kell, hogy mondjam, talalo nev. Ahogy megallt a hajo az alattunk levo kb. 3 meteres, kristalytiszta, attetszo  vizben meg is jelentek a capak azonnal. Persze, hogy vartak mar minket hiszen a tobbi hajorol etettek oket  Mindenesetre izgatottan vettuk fel a bekatalpakat es a pipat… azta lesz ami lesz ugrottunk! A Tobacco-nal mar megszereztuk a rutint es sokkal jobb felszerelest kaptunk most, igy az elso masodperctol kezdve elveztuk az  egeszet. A hettagu csapatunk csapkodott is elore a vizalatti edenbe. Monival kb. a  6-7. merulesunk volt mar, de a Hol Chan rezervatum  mindent felulirt. Hatalmas korallmezok kozepebe usztunk. Szines es sokfele tengeri szivacs, korall es noveny buja erdeje rejtette a halakat. Azok pedig uszkaltak nagy tomegekben. Tuskes rajak, dajkacapak, levesteknosok tarsasagaban. Mintha csak egy oriasi tengeri akvariumban lebegnel. Csak kapkodtuk a fejunket a csodas elovilag lattan.  Valoban elkepeszto ritkasag, hogy a szennyezodesekre es homersekletre oly erzekeny korallok milyen szepen megmaradnak ezen a reszen. A sok rejtekhely, a boseges taplalek es a korallzatony atali sekely viz es termeszetesen az emberi ovintezkedes itt egyuttesen meses birodalmat teremtett. Kijonni se vol kedve az embernek a vizbol. De az igeret szerint ezt meg tudjak fokozni a kovetkezo helyen, a nagy csatornanal.
Csak nehany perc hajoval es mar kotottek is ki a bolyahoz a ladikot. Csobbb…!  A csatorna pedig nem mas, mit egy atjaro-bejaro a zatonyszirten kivuli nagy kek melysegbol a sekely belso vizekre. a tengeri elovilag es a barkak szorosa a ket nagy terseg kozott. Suru is az atjaras viz alatt es felett egyarant. A 2-3 meter melyen levo vizszintes korallmezok a csatorna ket szelen hirtelen, fuggolegesen a melybe buknak kb. 20-25 meteres melysegig. A tengerfenek eme drasztikus megvaltozasa pedig szinten paratlan latnivalo…. es ha lehet itt meg bujabb a novenyzet. Ez pedig meg tobb halat, rajat, teknost es capat vonz. Itt mar olyannyira belemerultunk a merulesbe, hogy a vezetonknek lassan konyorognie kellett, hogy jojjunk ki a vizbol. Dehat meg azt, meg azt, meg azt se neztuk meg elegszer… kiabaltuk vissza.
A harmadik helyen aztan mas lett a kapitany filozofiaja. Kitett minket egy hajoroncs felett es elvitte a hajot jo messzire. “Oszt nesze paraszt, nagy viz, ussz es elvezz!!!  Amig az erod birja, igy jo ket ora lubickolas utan. Mi meg usztunk es elveztunk… kimerulesig, amig mar majdnem vizkovesek lettunk.  De talan a szemunk faradt el legjobban es az agyunk ha majd mindezeket feldolgozza. Szerencsere a karacsonyra kapott vizallo fenykepezo is jol mukodott, igy talan Ti is el  tudjatok kepzelni a vizalatti csodat amiben mi megmartoztunk. A melyseg hihetetlen titkokat rejt… egyszer az eletben ki kell probalni! Barhol, barmikor.
A partraszallas utan termeszetesen egy nagy ebed kovetkezett majd elindultunk felfedezni a sziget masik, kevesbe lakott reszet. Ott nagy mangrove erdok, kis kikotok, hatalmas villak, egy allitolagos krokodil es sok-sok szunyog vart rank, de elmondhatjuk, hogy bejartuk tovirol hegyire a Caye Caulker-t.
Harmadnap kajakozas es ujboli hajostura lett betervezve, de egy ejszakai-reggeli, tropusi esozes ezt meghiusitotta. A levego napkozben meg fulledt es  nagyon parassa valt, igy maradt a hosszu henyeles, a sorok rendezese es a felkeszules Mexikora.  Lazultunk az edenkertben meg egy napot. Az agyban, a stegen es a vizben… igy bucsuztunk Belize-tol. Rakovetkezo nap pedig mar kora reggel vart rank a hajo, hogy visszavigyen a varosba es feluljunk egy a mexikoi hatar fele tarto buszra. Egy het Belize, egy het karibi alom, egy het tenger es egy eletre  valo emlek. Koszonjuk Belize!!!    

Belize (deli reszek)

Hola!
Vagyis itt Belizeben mar nem is a spanyol -Hola- a koszones, mert a hivatalos nyelv az angol – bar sokan hasznaljak az spanyolt is. Tehat rolam a tolmacsolasi feladatok egy hetig (mig Mexikoba nem erunk) elharultak.
Szoval elozoleg ott hagytam abba, hogy komoly hasmenes es hataratkeles.
Egy napsuteses szombat reggel hagytuk magunk mogott Guatemalat. Faradtan, legyengulve es komoly hasmenesi panaszokkal. Abban remenykedtunk, hogy a hataron otthagyjuk a bajokat es uj orszag – uj ciklus felfogassal vagunk bele belizei latogatasunknak. A hatarig viszonylag konnyu volt eljutni,  szoszerinti tomegkozlekedessel, ami annyit jelent hogy egy 8 szemelyes kisbuszba 16-an utaztunk. (de ehhez mar hozzaszoktunk) Ami viszont meglepo volt az az, hogy milyen konnyen leptuk at a hatart. Gyakorlatilag csak atsetaltunk a ket pecseteloponton. Se kilepesi dij (ami elozetesen 30 USA dollar lett volna), se csomagellenorzes, se vamkezeles, se vizum. Ennel mar csak a legkozelebbi varosig volt egyszerubb eljutni (taxival). A belizei oldal elso nagyobb varosa San Ignacio. Dzsungelek, gazdag elovilag, maya templomok, barlangok egesz sora varja a turistakat… a Tikal romoknal megismert magyarok is szivbol ajanlottak e helyet, de mi inkabb a tovabbutazas mellett dontottunk. Az egeszsegugyi allapotunk miatt, meg amiatt is, hogy epp a dzsungelbol , barlangoktol es maya varosokbol jovunk + Belize nekunk a karibi paradicsomot jelentette elsosorban. Az pedig csak harom ora buszutra volt tolunk. Ultunk is hat at osszeszoritott fenekekkel egy masik buszra. Az atszallo egy Belmopan nevu varosban volt, de az odauton durrdefektet kapott a buszunk, igy a harom oras utunk jo fel oraval meghosszabbodott mire leertunk a tengerig, Dangriga-ba.
Dangriga semmirol sem hires, de nekunk megis emlekezetes marad: a jo szallasrol (Diamond Backpackers), a varoska foutcajan tombolo reggie zenerol, a hosszu nap utani joleso vacsorarol, Harry-tol aki valoszinu a legbaratsagosabb es a legreszegebb ember volt azon az este es az elso (kemenyebb) elmenyektol a wc-n. De az emberek is masok… itt a lakossag tulnyomo tobbsege az afrikai rabszolgak leszarmazottjai, nem a maya es a latin-amerikai keresztezodes generacioi. Negerek, hangos reggie zene, mosolygo emberek  — tiszta Jamaica! A fokozott utcai hangulatot pedig a helyi valasztasokon nyertes jelolt partija tette szinesebbe. Egyszoval egy teljesen mas vilagba csoppentunk az elozo harom het utan. Azonban meg mindig egy negyven perces utra voltunk a vegceltol. Belize elso szamu turisztikai celpontja mindenkepp a nagy korallzatony. Egy kb. 290km hosszu korallszirt huzodik parhuzamosan a szarazfolddel vegig a tengerparton. Ezen vonalon szamtalan kis sziget (nagyjabol 200 – tobbsege lakatlan), mangrove erdo, homokpad es zatony talalhato. A viz sekely es kristaly tiszta, a homok hofeher, a kokuszpalmak ude zoldek es a tengeri elovilaga egyedulallo a vilagon. Konnyubuvarok, snorkelezok, vitorlazok es pihenni vagyo turistak igazi paradicsoma ez a hosszan elnyulo szigetvilag. Mi a tervek szerint ketszer kostolunk bele a csodaba, egy par nap delen es 3-4 nap az eszaki reszeken a mexikoi hatar kozeleben.
A deli reszeken mi a Tobacco caye nevu szigetecsket neztuk ki magunknak, Dangiratol alig 10km hajoutra. A hajokikotobol latszodott is a sziget bar jocskan be volt borulva az egbolt es a szel is fujt. Ennek hatasara a motorcsonak hatalmasakat ugrott a nagy hullamok hatan. Igazi vizirodeo volt az a negyven perc – kapaszkodni kellett rendesen, de borulas nelkul elertuk a molot… es vettuk birtokba a szigetet. Az egesz hely nem nagyobb, mint 2-3 focipalya. Teljesen be van epitve apro kabinokkal, kajibakkal a turistaknak. Kokuszpalmak mindenfele, halaszmadarak (pelikanok es fregattmadarak), hangos kis fekete enekesek a mangrove bokrok kozott es smaragdzold viz koros-korul. Igaz ez a szinvarazs a borult eg miatt nemeppen az igazi arcat mutatta. A sziget viskoi kozul is tobb az osszeomlas hataran allt (vagy csak ugy nezett ki) bar ezekben inkabb a helyi kiszolgalo szemelyzett lakott. Eleg szemetes volt nehol (errol is a helyiek tehetnek elsosorban), de a szallassal jaro haromszori etkezes soran a helyi feka nagymami azert rendesen kitett magaert. Hibatlan, izletes es valtozatos menuket ettunk. Igaz ezek tobbsege hal vagy tengeri herkentyu volt, amiert Peti nemigazan rajong… bar becsuletere legyen mondva, hogy egy-kettovel azert megbirkozott es lenyelte. Annal is inkabb, mert egyebb lehetoseg evesre nemigen volt a szigeten. Az idojaras viszont csak nem akart jobbra fordulni, a 25 fok megvolt, de nem sutott a nap es a tenger is erosen hullamzott. Kora delutanig birtuk igy a szarazfoldon, aztan kolcsonoztunk egy buvarszemuveget, lelegzopipat es bekatalpakat, hogy utanna jarjunk mitol is oly kulonleges ez a hely. Aztan csobbantunk is. Peti es Balint elsokent snorkelezett, igy nekik meg idobe es par sosvizes kortyba telt mire kitanultak, hogyan is lebegjenek a viz tetejen, vegyenek a levegot szajon keresztul es hogyan boldoguljanak a hullamzo vizfelszinen. De fel ora mulva mar egymasnak mutogattuk merre usznak a szines kopoltyusok, rajak, tintahalak, hol szinesebbek, nagyobbak. A hullamzas, a borult eg es a huvos levego nem tette tokeletesse az egeszet, de gyakorolni jo volt, hogy mire kiderul az eg mar minden gordulekenyebben menjen. A varakozasi idoben es az etkezesekkor pedig kokuszokat szedtunk, tortunk ettunk es ittunk valamint a szomszedos kabinokban levo emberekkel beszelgettunk. Egy szimpatikus, idos angol par (akik mar korbekerekparoztak majdnem a vilagot) es egy dan srac volt meg a mi kempingunkben – veluk logtunk legtobbet varva az idojaras javulasat.      
Jahhh… a hasmenesek. A fiuk kezdenek rendbejonni. Mar finguraszni is mernek! Moninak volt mar egy biztato periodusa,  sokkal jobb a hangulata, de egy visszaeses utan inkabb ugy dontott, hogy  a maradek kortepalinka  megivasaval uj kezelesi modra ter at.
Az idojaras a tovabbiakban sem javult tetemesen, napsutes mar volt, de az eros szel nagy hullamokat gerjesztett ami meg felkorbacsolta a tengerfeneket, igy mar csak egy snorkelezest tettunk. Igaz az eleg szep volt – igazi korallerdoben (felett) is uszkaltunk. Lattunk nagy sarkanyhalat, oriasi rajakat es kicsi polipokat is – egyszoval bemelegitesnek megtette. A masnapra sem tokeletes idojaras miatt inkabb ugy dontottunk, hogy elhagyjuk a deli szigeteket es felmegyunk az eszaki reszekre, amiket Belize City-bol erunk majd el. Az utolso reggelinket Balint es Margaret mama kozosen keszitette el. Ha masrol nem, de a Margaret konyha finomsagairol mindenkepp emlekezetes lesz Tobacco Caye. Olyan jokat ettunk (homar, fesukagylo) es olyan finom peksutiket (kokuszos kenyer, fahejas csiga, kisbukta), hogy a kis dagi mami siman belopta magat a szivunkbe. Jane`s Place konyha! Ha erre jartok ne hagyjatok ki.
Reggel aztan vissza Dangriga-ba, majd harom ora busszal Belize City. 1961-ig ez a varos volt a fovaros, de egy Hattie nevu hurikan elpusztitotta, igy a kozigazgatas es a kormanyzas a szarazfold belsejeben levo Belmopan-ba kerult at. De meg igy is megmaradt a legjelentosebb varosnak az amugy csak 310ezres osszlakosu Belizeben. Amugy csak egy nagy getto jellegu tengerparti varos, szinte semmi latnivalo es a turistak tobbsege is csak ugrodeszkanak hasznalja az eszaki korallszigetekhez. Mi is igy tettunk hat…

Guatemala 6: Maya foldon

Hola!
A magashegyi levegobol ennyi eleg is lett…tovabbgurultunk hat az eszaki siksagok fele, Peten tartomanyba. A regio  szekhelye pedig egy ici-pici szigetecsken elterulo Flores nevu varoska. Lanquinbol csupan kilenc ora zotyoges egy zsufolt mikrobusszal, nem is csoda, hogy mint a rugosbicska pattantunk ki az ut vegen.  A szallasunk ismet jo valasztasnak bizonyult (Hostel Los Amigos) es a varoska is inkabb hasonlitott egy europai szinvonalu varosreszre Nivos barok, hangulatos ettermek es mindez egy gyonyoru Peten Itza nevu to partjan. A foteren estenkent hatalmas bulik. Az ujevi mulatsagok itt 15-eig tartanak. kIrakodovasar, -etel es italarusok. Kosarlabdameccsek, vidampark es koncertek, nomeg a szuntelen petardazas napi 24 oraban. Napkozben lovas es tancosfelvonulas, reggel hatkor zenes ebreszto mindenkinek.

Pezsgo elet mindenfele, de mi ide egy egeszen mas eleterzes miatt jottunk Ez a regio ugyanis az egykor tundoklo maya birodalom deli reszen fekszik. Sok-sok romvaros es piramis ad tanubizonysagot eme fenykorszaknak. Mi ezek felkutatasara kerestunk egy expediciot.  Mint a legtobb turista, mi is egybol a kozepebe csaphattunk volna egy gyors egynapos vizittel a Tikal nevu, legnagyobb es legjobban fennmaradt varoshoz, de mi elvezni akartuk az izeket es egy haromnapos dzsungeltura utan szerettunk volna csak bebocsatast nyerni a koraban rendkivul fejlett civilizacio eme szekhelyebe. Turakat szervezo cegeket nem volt  nagy kunszt keresni – olcsot annal inkabb, de vegul szerencsesek lettunk es megkaptuk Bladimir nevu turavezetonket. O a tura kiindulopontjaban levu falucska kozossegenek tagja, jol ismeri a kornyeket es mar szamtalanszor vegigjarta az utat. De, hogy elbirjon negy konok magyarral (vagy csak osztozkodni akart a profitjan a barataival) hivott meg egy vezetot Alfonzot, valamint annak fiat aki a lovakat vezette – mert egy ilyen expediciohoz bizony komoly tehercipelok is kellenek. Igy csapodott meg a csapathoz ket kanca  es egy kiscsiko is + mivel a vezetoink valoszinu nem fakanalvirtuozok voltak kaptunk meg egy Larissa nevu asszonykat sefnek. Tizeneggyen vagtunk hat neki a kalandnak. A felvezeto egyoras szakasz a faluhoz tartozo szantok-legelok mellett haladt bivalycsordakkal szegelyezve es neha igencsak kellemetlen sardagonyas szekeruton vezetve. A tuzo nap elol szerencsere vedett a vekony erdosav es mar az ut elejen erdekes allatokba botlottunk. Falevelvago es azokat hosszu sztradakon a bolyukig cipelo hangyak utjait metszettuk es fara epitkezo termeszek varait tartuk fel. Gyogynovenyek, fuszereket ismertunk meg es a fakon sikitozo madarakat probaltuk beazonositani. Alig egy oras jotempoju tura utan aztan elertuk az igazi dzsungelt, az El Zotz tajvedelmi korzetet, amely a benne talalhato osi maya dinasztia romvarosarol kapta a nevet. Ez a romvaros volt egyebkent elso napunk celpontja is, de oda meg negy ora setat kellett legyurnunk. Monival mi mar jartunk dzsungelben, de a hatalmas hosegre es a rekkeno paratartalomra mi sem voltunk felkeszulve es ezekre jott meg az elozo napi esok miatti suppedos, saras ut. De a hangulat jo volt, szunetekben pedig szendvicsek es finom dinnye frissitett…, igy az aznapra szant kb. 20km-es szakaszt nagy faradtsagok nelkul teljesitettuk is. (megha fulig sarosak es izzadtsagtol buzloek is lettunk mire a taborhelyhez ertunk) A szallasunk is a varakozason felul teljesitett – a dzsungel kozepen kiepitett palmaleveles epulet, szakadozott szunyoghaloval es kulon fozo szekcioval. Felugyeletunket a szomszedos parkor viskoja biztositotta. SZoval nagyon hangulatos kis hely volt. Frissen szedett citrombol ittuk a limonadet es a kornyeken novo borsmenta levelebol keszult teat szurcsolgettuk a vacsoraig. A napi fofogas elott azonban meg hatravolt egy igazi csemege: a deneverek sziklaja. Egy hete mar meglatogattunk egy deneverektol hemzsego barlangot, de ezt a helyet meg kulonlegesebbre igertek.. es igy is lett. Sotetedeskor ismet vetettuk be magunkat a surube es alig ertuk el a hatalmas sziklafalat a rajzas maris elkezdodott. A kulonleges hatas az volt, hogy mig a barlangban csak kifele todultak a szarnyas bestiak addig itt korulotted vadasztak. Az orrod elott cikaztak, siman hallatszott a ciripelesuk es ahogy a levegot hasitjak. Raadasul a vezetonk fogott is egyet, hogy testkozelbol is megnezzuk oket. Igy kezkozelbol mar aranyos kis szormokoknak tuntek es a hiedelmekkel ellentetben egyatalan nem undorito verszivoak. Mar csak azert sem, mert a vilagon elo haromezer deneverfajbol csak harom taplalkozik verrel. A tobbi beeri gyumolcsokkel, magvakkal es bogarakkal – talan ennek is koszonheto, hogy a tabor korul normalisnak volt mondhato a szunyoginvzio. Bar az a keves igen agresszivan tamadt. Landolt es mar szivott is. Nade ezzel meg nincs vege a deneveres sztorinak. Amikor mar kezdtuk unni a korulottunk levok vadaszatat nezni, Alfonso szolt, hogy meg par perc es jon az igazi rajzas. Az igazi? – kerdeztuk (mar igy is szazak repkednek kozvetlen kozelunkbe) Node varjunk… es egyszer csak, mint amikor hirtelen megered a nyari zapor es befeketellik az eg. Millionyi denever indult ejszakai portyara.

Ahhh le sem lehet irni milyen erzes – fantasztikus! Aztan a visszauton osszefutottunk a tobbi erdolakoval. Apro szemparok szazai vertek vissza a fejlampank fenyet a talajszintrol. Kozelebbrol kiderult, hogy pokok azok es nem is kicsik! Ok is rovarokra vadasznak az ejszakaban. Majd a tabortuz mellett feltunt egy roka  es a fuves placc villodzo neonfenybe borult a szentjanosbogarak lampaitol. A szakacsnonk is bebizonyitotta, hogy nemhiaba csatlakozott hozzank: az eddigi legfinomabb csirkeporkoltot kaptuk vacsorara. Nem is volt tobb elvarhato ettol a naptol. Igazi ajandek. Jahhh es a szallas egy szunyogbiztos fuggoagy + egy meglepoen halk ejszakai dzsungel, igy a jo alvas is garantalva volt. Ennyi.
Masnap koran keltunk, hogy a deneverfal tetejerol nezzuk meg a napfelkeltet. A vezetonk viszont benezte az orat, mert mar hajnal  5-kor ott kuksoltunk a sotetben, az alvo esoerdo felett varva az ebredest. De, mint kiderult az ebreszto reggel hatkor kezdodik. Mar majdnem mi is visszalaudtunk a hegyen amikor egy eles orditas torte fel a pirkadat csendjet. Bogomajmok! Mar elozo nap is hallottuk oket ahogy a fak surujebol orditanak, ugy hogy az egesz kornyek beleremeg. De most a misztikus,  paras erdo… a visszhang, a korai idopont teljesen olyan erzest keltett, mintha csak az osidokben lennenk es dinoszauruszok uvoltenenek alattunk. Majd ujabb majomhordak csaklakoztak a koncerthez…. ok felkeltettek a madarakat akik szinten razenditettek az uj napot dicserni. Vegul a sotet erdo zoldbe borult es a lombkoronak vegtelenje tette igazan hatartalanna a reggeli pillanatot. Igy lett megint egy olyan emlekunk ami felejthetetlen es nem mindennapi. De meg ket nap elottunk all, hajra. A dzsungel viszont nemcsak az allatkedveloket nyugozi le, oriasi palmak, mahagoni fak, cedrusok nonek itt valamint a mayak szent faja a ceiba – hatalmas es erintetlen vegetacio.
Reggeli utan indultunk felfedezni az El Zotz romokat. Ezek a romok a legujabb felfedezes a regeszektol, a Diablo sirkamrara csak nyolc eve bukkantak ra. Ez a varos ket nagy foterbol egy 5 templomos es szamos kulonallo fotemplombol allt. Regen valoszinu ez a hely volt az elit temetkezesi helye is, valamint nagy ceremoniak es a mayafoci szintere. Itt nem rekonstrualtak a romokat, ugy allnak a dzsungel kozepen, ahogy azt idoszamitasunk szerin kb. 1100 korul a maya civilizacio vegevel elnyelte a termeszet. Elkepeszto erzes egy olyan nep nyomdokain jarni akik kozel ketezer even at eltek ezen a helyen, melyen a rengetegben. Pontosan ismertek a csillagaszatot, epitettek hatalmas kopiramisokat es templomokat, termesztettek kukoricat. Mindezt meg joval azelott, mielott az osmagyarok elindultak ujhazat keresnia Kartpat-medence fele. Az El Zotz latogatas kozben meg belefutottunk egy bebi mergeskigyoba, pokmajmok csapatjaba es ujabb bogomajmokba. A taborba visszaterve meg egy fantasztikus ebedbe: izletes zoldsegleves es marhasult Raadasul a kovetkezo tabor alig harom ora turara volt csak… viszont az a par ora emlekezetes marad. Belefutottunk olyan esoaztatta reszekbe, mocsarakba, dagonyakba, hogy a fejunk bubjaig sarosak lettunk es az elorejutasert lepesrol lepesre meg kellett kuzdenunk. De ez is a dzsungel resze, mint ahogy a hoseg, a szunyogok vagy a nyomaszto para… es el is ertuk idoben a kettes tabort. Ami mar tenyleg a dzsungel melyen volt felnapi jarasra minden civilizaciotol. Este pedig a szokasos jo erzes: spagetti vacsi, tabortuz, tea es az ejszaka.
Reggel hatkor a dzsungel ebresztett szokas szerint. Ez a nap volt a fonap amikor elerjuk Tikal varost. Ujabb 5 ora tura. Ujabb sardagonya, de most nem csak mi ragadtunk a sarba. A taborhelyet elhagyva a vezetonk jokora jaguar labnyomokra bukkant a sarban, majd pekari malacok es ozek nyomait is megtartotta a sar. Volt itt este mozgas… aztan lassan elhagytuk az El Zotz regiot es beleptunk a Tikal Nemzeti Park teruletere.
Tikal romvaros az egyik legjelentosebb maya varos, de mindenkepp az egyik legjobban megmaradt es rekonstrualt romok egyike. Kb. 60 negyzetkilometeren szamtalan ter, piramis, templom es uralkodoi palota all. A legszebb ezek kozul a 4-es szamu templom, ide kulon napfelkeltes turakat is szerveznek. A mi haromnapos turank koronaja lett volna ez a rom, de nem akartuk a hatramaradt fel napba zsufolni az egesz Tikal felfedezeset es az eso is elkezdett esni. Olyannyira, hogy mire a park kijaratahoz ertunk felverni a nagy hatizsakjainkat, borig aztunk a meleg tropusi zivatarban. Ez meg semmi… Mire a satrunkat felvertuk a kempingbe es atoltoztunk a ruhaink es felszerelesunk is elazott. Aztan mire atkoltoztunk egy esovedett placcal is rendelkezo  taborhelyre mar mindenunk azott, aporodott vagy az elozo napok utan saros lett. Moni belazasodott es folyamatos hasmenes gyotorte. Estere Peti is lazas lett es szinten hasmenes gyengitette. Kettojuk emiatt nem is tudott aludni, folyamatosan a wc-re szaladgaltak es eleg cafattul neztek ki. Masnap reggelre Moni mar a 21. szentablettajat vette be hasfogonak, de az sem segitett, igy annyira legyengult, hogy nem tudta bevallalni a Tikal felfedezo napot. Pihenni akart csak. Szerencsere a nap kisutott, igy ki tudtuk teregetni a ruhakat. Peti is gyengenek erezte magat, de nekivagott. Reggel hatkor, nyitaskor harman vagtunk neki a romvarosnak… es hogy milyen kicsi a vilag… ket magyarral futottunk ossze a portan. A Katai testverekkel (Judit es Istvan). Ok egy 5 honapos utazas felenel jarnak Kuba es Kolumbia kozott.  Mi magyarok egyutt vagtunk hat neki es egybol a nagy 4-es fele vettuk az iranyt. A napfelkelterol lemaradtunk, de a paras, reggeli napsutesben pompazo dzsungel, a bogomajmok eneke es a lombkoronabol kilogo templomcsucsok latvanya igy is igezo volt. Orakat tudtunk volna ott fent ucsorogni es beszelgetni, de meg ezernyi volt a latnivalo. Peti azonban azt mar nem vallata, hasmenes, faradtsag es gyengeseg gyotorte. Inkabb visszaballagott Monihoz a satorba es probalt pihenni. Balint meg en maradtunk csak talpon a romvarosra. Be is jartuk, hol a magyarokkal osszefutva hol meg kettesben (a parkorok idegeit feszitve egy-ket falmaszos foto kedveret) Napkozben nalam is elojott a hasmenes es faradni is kezdtem. Azonban Tikal volt az egyik fo indok a guetamalai latogata mellett, semmikepp sem akartam kihagyni. Foleg ugy, hogy mar Angkor-t es a Machu Picchu-t is bejartam elotte. le is merultem estere en is. Tehat a negyedik dzsungelturas napra a csapatunk igencsak viharverten nezett ki.  Igy hangoltunk a guetamalai bucsuejszakankra, mert masnap mar Belize fele terveztunk atlepni a hatart. Egy El Remate nevu falucskaban szalltunk meg a hatarhoz kozel. Estere mar mind a negyen hoemelkedessel, gyengeseggel es folyamatos hasmenbessel fekudtunk az agyba. Egymas kezebe adtuk a kilincset es a papir gurigakat a wc-n. Alvas szinte semmi,  probaltuk kitalalni, hogy mi lehetett az ok…. de mar mindegy volt. Csak remeltuk es remenykedtunk, hogy a masnapi egesz napos utat a karibi tengerpartra megusszuk befosas nelkul.   

Guetamala 5.resz: Lanquin hegyein

Hola!
Kezdjuk nehany gyors hirrel: ma lattuk az ujsagok cimlapjan, hogy a Pacaya vulkan kitort, az egesz hegy izzik a lavatengerben es mar a kornyezo falvak fele folyik a folyekony sziklaaradat. Hmmmm… mi csak egy hete jottunk el onnan, de igy is szep csucskitoresben volt reszunk – ma meg minden langol. Ennyin mulik csak az egesz. MIndegy mar jo 500km-re vagyunk onnan. Hir 2: Monin szinte mar nem is latszik a baleset, a mankot is csak amolyan kabalakent cipeljuk meg tovabb. Hir 3: A kepeken lathato fejserules Petin, nem komoly csak amiatt aggodik, hogy ezzel egy kicsit veszit a sarmjabol. Hir 4: Balint hasmenese viszont szunni nem akar, barmilyen gyogyszer, szentabletta, etrend sem hoz javulast es most mar nem is erdekli a szigoru dieta… csak wc papir meg budi legyen! Ennyi diohejban es most a reszletek…
Antiguaval magunk mogott hagytuk a vulkanok foldjet es egy zsufolt mikrobusszal vagtunk az orszag belseje fele. Sok-sok szunettel kb. 9 oras volt az ut, ami soran inkabb csak a novenyzet valtozott, hiszen ugyanolyan hegyvidekes taj vart rank, mint delen. Csakhogy itt mar buja erdok boritottak a hegyeket es az utolso szakaszon suru kodfelhoben es esoben araszoltunk a szerpentineken a rettento szegenyes utszeli viskok kozott. Aztan egyszer veget ert a kovesut es egy kanyargos folduton haladtunk lefele a Lanquin folyo volgyebe. KIlenc oras utazas egy szardinias dobozban nem oly kenyelmes plane az utolso 10km-es zotyogessel, de vegre megerkeztunk Lanquin faluba es ezzel a gondjaink is elszalltak. Azonnal talaltunk jo szallast egy alig par honapja nyitott El Muro hostelben. Ezt a helyet mar amerikaiak vezetik, igy mind kivitelben, szolgaltatasban, igenyessegben jocskan verte az eddigi guatemalai szallasainkat es meg az ar is korrekt volt. Hatalmas terasz nyilt egyenest a dzsungelbe, fugoagyakkal,  pihenohelyekkel. Egyszeru menus, de finom kajak a konyharol es mindig hideg sor a barban. Es estere meg az eso is elallt… mi kell meg? Hat kellett meg valami mozgas az egesz napos buszozas utan. Mondjuk egy barlangaszas deneverekkel. Igen! Mondtuk is azonnal a felhivasra. A falu hataraban ugyanis egy hatalmas barlang tatongott teils-tele cseppkovekkel es a sotededeskor aktiv szarnyas boregerekkel. Irany tehat az esti barlangaszas ahova egy helyi fiu szegodott mellenk vezetonek. Mar a bejarat impozans volt, hatalmas nyilas amelybol csak ugy zudult ki a Lanquin folyo vilagoszold szinu vize. Felkapcsoltuk a fejlampainkat es behatoltunk a melybe. Ez volt Moni elso turaja a ficam ota, igy o eleg ovatosan tapogatozott a nyirkos es csuszos barlangi talajon. Nem akart sokat kockaztatni, viszont kimaradni sem egy ujboli csodabol. Bent aztan egymas utan bukkantak fel a cseppkovekbol formalodo figurak: teknos, t-rex, beka, emberfej, sas, tigris, stb. Mi azonban inkabb az elo allatokra voltunk igazan kivancsiak… mutattak is nekunk oriasi pokokat es tucskoket, hogy aztan elkezdodjon a rajzas. Deneverek ezrei todultak kifele a bejarat iranyaba. Mindenfele ok cikaztak, mint nyari meleg esten a fecskek. Az utkozesek szerencsere elmaradtak, de a fotozas nem! A vak sotetben, a vakuk villogasanal csak a halk ciripelesuk hallatszott a kis vampiroknak. Persze ezek csak a rovarokat szedegetik ossze a dzsungelbol, bar a vezetonk elmondasa szerint ezt a helyet a helyiek ritualis allataldozasok bemutatasara is hasznaljak, szoval epp ehetnenek csirkefejet is… :o) Mindenesetre a barlang megert egy turat. Nem mindennapi erzes es latvany az biztos! Ez az oras seta pedig siman feledtette a faraszto napunkat es ez meg csak az izelito volt ettol a videktol.
Masnap aktiv napot terveztunk: Rafting!

Indoneziaban mar volt szerencsem lezugni egy sebes folyon, igy aztan a fiuknak is meg akartam mutatni milyen kihagyhatatlan moka is ez. A Lanquin es a Cahabon folyok talalkozasa pedig az egyik legnagyszerubb rafting hely Guatemalaban. Nem volt kerdes a menes. Moni viszont meg ezt kihagyta, hogy a masnapra rapihenjen meg egy napot, tehat fius csuszas lett. A szervezo sracok amerikaiak voltak – fel evet az USA-ban sielnek, fel evet meg itt raftingolnak. Befektettek sajat penzuket egy ketcsonakos cegbe es most habozas nelkul szelik a habokat a bator jelentkezokkel. Lettunk is a mokara heten. A jenkik uzleti erzeket dicserve vegig profi volt a szervezes. Vadonatuj felszereles, vicces es adrenalinfokozo felvezetes a csuszasra, reszletes teendoi tajekoztatas borulas es vizbeeses esetere. (amitol rendesen berezeltel ha mindent elhittel nekik) Aztan par vezenyszo es evezes gyakorlas utan tettuk is a hajokat a vizre Az elso 3km-es szakasz amolyan felvezeto volt, sodrodas az arral a dzsungelt ketteszelo Lanquin folyon. Magas hegyek, buja erdok es a surubol koszongeto bennszulott kisgyerekek kisertek a turat a folyas mindket partjan. Par halaszmadar is rankkoszont… teljesen idilli hajokirandulasnak indult. Neha izgalmasabb zugokat lekuzdve. De hol az adrenalin? Balint torte at a csendet. Kinezett egy jokora folyo fele nyulo faagat es kikotest parancsolt. O ugrani akar… matroztarsa egy helybeli srac csatlakozott is hozza. A vezetok szerint a viz eleg mely egy ilyen kb. 6-8m magas szabadugrashoz, de hogy mi sodrodik a vizfelszin alatt arra nem adnak garanciat. De Balintek bevallaltak es nyertek: tapsot, elmenyt es elismerest. Innen aztan megkezdodott az igazi parade. A ket hajo hatalmas vizicsatakat vivott a vizen, a csajok is elkezdtek ugralni a vizbe, mentesi gyakorlatokat vegeztunk es haladtunk a nagy zugok fele. A gyonyoru dzsungel csendjet halk robajlas torte meg a vizben levo sziklacsoportok mogul. Majd kikotottunk, felmasztunk a kovekre es elenktarult egy izgalmasnak tuno szakasz. Majd kaptuk a paraztatast: merre kellene kerulnunk a sziklakat, mire kell vigyazni, merre usszal ha beesel, stb. de mar a hullamok morajlasa, az aradat robogasa is eleg felelmetesnek tunt. Hajra! A mi csonakunk csapott elsokent a hullamokba es mar az elso nagyobb hullamtoro sziklara fel is kenodtunk. A hajonkat majd fuggolegesen nyomta a zuhatag a sziklanak, azonnal ugrottunk kapaszkodni a felso reszbe, hogy elkeruljuk a teljes atfordulast. Szerencsere elesben jol vizsgazott a csapat es sikerult letornazni a hajot a presrol es meguszni a borulast. A mogottunk levo hajo kozben majdnem belenkjott es ok is szornyulkodve neztek eme mutatvanyt – ami nekunk masodpercek alatt leporgott. Aztan meg ket nagy csobbanas es sodrodtunk is a kovetkezo zugo iranyaba. Ott megint kiszalltunk terepszemlet es megbeszelest tartani, a tuloldalt felsorakoztak a kornyekbeli sracok hosszu kotelekkel ha menteni kellene. A sebes folyo duhongese, a sorozatosan ismetelt tennivalok, a tuloldali mentobrigad megtette a hatasat… senkinek sem volt kedve borulni vagy vizbe pottyanni. Vegul a koncentralas es a csapatmunka meghozta az eredmenyt – legyoztuk a folyot! Hatalmas sikerelmeny es evezok a magasban KIkotes, osszepakolas es egy joleso ebed – pazar nap ismet es ez meg mindig nem a kornyek csucsprogramja! Az masnapra jutott es ezt mar Moni sem hagyhatta ki
Reggel vagy tiz masik szallotarssal egyutt egy terepjaro platojara ugrottunk, hogy kb. 40 perc dzsungelrodeo vegen elerjuk a Semuc Champey medenceket. Elsokent egy barlangnal alltunk meg, itt nem deneverek voltak hanem rengeteg viz, mert egy kisebb folyo robogott at a barlangrendszeren. Ezert is volt mokas amikor a bejaratnal egy-egy gyertyat adtak segitven a tajekozodast a sotetben. Majd hangulatfokozaskent osszekormoltak az arcunkat, bar ennek ertelmet nemigen ertettuk. Ebben a barlangban is voltak cseppkovek, de korantsem olyan impozansak, mint az elozo deneverek lakta masikban. Itt a vizalatti folyo adta avanyt. Eleinte terdig ert, majd nyakig… aztan uszni kellett (sotetben, mert a gyertyak nehezen birtak a kapalodzasomat az arban) de szepen haladtunk elore. A kiseroink sorra gyujtogattak ujra a kanocokat mi meg oltottuk ki a langot hol egy vizeses, hol pedig egy szukebb atjaronal. Letran le es fel, kotelhagcson ereszkedes-maszas. A sotet, a gyertyafeny, a mindenhonnan csopogo, folyo viz igencsak izgalmassa tettek a turat. A barlang melyen aztan egy magaslatrol lehetett kb. 4-5 m magasrol a melybe ugrani, ott meg a lanyok sikitasatol vizhangzottak a cseppkovek, majd vegul Petivel bevagtuk a fejunket az utolso sziklauregben valo atcsuszaskor. De ezen kivul abszolult elvezheto volt minden perc Sokfele vannak vizes barlangok a vilagban, de itt szigoru szabalyok, kiepitettseg es korlatozas nelkul is biztonsagos elmenyturat hoztak ossze a helybeliek a termeszet adta kincsekbol. Mindenkinek fulig ert a szaja ahogy ujra visszatertunk a fenyre. Johetett a furdes! A nagy ugralosoknak (mint Balint) egy oriashinta adta meg a kezdolokest a folyohoz, a tobbiek meg felfujt gumibelsokon lebegve vetettek magukat a sodrasba. Nagyjabol egy kilometert rodeozva a hullamokon. Aztan megint ugralas Balint vezerletevel, immar egy hid tetejerol- csak hogy faradjon a csapat. Ennel aktivabb napot ki sem lehetett volna talalni. Aktiv nyaralas ezerrel… Ebed utan aztan johetett a pihenes, vagyis majdnem, mert egy kilatopontot masztunk ki eloszor a medencekhez vezeto uton. Ott fent aztan (amit Moni felelmetesen jol kimaszott – novelve onbizalmat) elenktarult a mar jol ismert kep az utikonyvek, kepeslapok es utikatalogusok oldalairol. A Semuc Champey nevu, termeszeti csoda!

A hegyi edenkert… Egy meredek hegyek kozott sebesen zugo folyo ezen a helyen hirtelen alabukik a felszinnek es par meterre egy szelid patakkent bukkant fel ismet. Szelesen szetterulve a lepcsozetesen kialakult mederben. A mohak, vizinovenyek valamint az agyagos talaj es termeszetesen a szikrazo napsutes pedig kaprazatos szinekre festi az egeszet. A rengeteg kisebb-nagyobb medence, laguna alkotta furdohely meg szazszamra vonza a turistakat, helyieket. Hely pedig van boven mindenkinek. Lehet uszkalni, ugralni fakrol (Balint) es a partrol, csuzdazni vagy csak ucsorogni a kellemesen meleg vizben es elvezni ahogy a kis halak a bordarabkakat harapdalnak a labadrol. Tenyleg mesebeli a hely, a sziklak, a viz, a dzsungel, a napsutes es a szinek… ez volt eddig a legszuperebb, legkellemesebb hely az elmult harom hetben. Bar Guetamala eddig szinte minden nap olyan csodat mutatott meg, olyan elmenyeket nyujtott, hogy nehez is lenne rangsorolni oket. De ez a nap ismetcsak felulmulta a kepzeletunket es felejthetetlen emlekeket egetett belenk. Ettol lesz szuper100as motivalo ero es edes visszaemlekezes minden egyes perc majd az otthoni szurke, melosnapok soran. Ezert jottunk… megkaptuk, megkapjuk es meg fogjuk meg kapni az elottunk allo hetekben is.
A Lanquin bucsuestenkrol meg csak egy pillanatkep: szegenyes falu valahol Kozep-Guetamala hegyei kozott a dzsungelben. Este 11 ora korul a foter kellos kozepen Az utolso putriszeru elelmiszerbolt meg nyitva. Peti bent uvoltozik es orjong hangosan par helyi gyerekkel a bolt hatuljaban – akikkel videojatekot jatszanak. A sracok nagyon elvezik, hogy egy spicces turista ott csapolja veluk a focit. A kozos nyelv a hangorkan, paran csinalnak maguknak egy stadionnyi oruletet. A bolt mellett Balint (szinten reszegen) egy teherautorol cibal le disznokat egy kotel segitsegevel majd kotozi ki egy villanyoszlophoz. A malacok remulten visitanak az ejszakaban. Balint ugyanis besegit a parasztnak aki malacokat hozott levagasra a falusi ettermeknek. Egy uj-zelandi sraccal egyutt nezzuk ezt az ejfeli idillt es probaljuk valahogy kontrolallni az egeszetar befogadni is nehez a torteneseket. Aztan Balint a kavalkad vegeztevel eszreveszi, hogy a telefonja nincs meg… minden resztvevo tagad, Balint merges es igazsagot keres, kovetel. Aztan vegul a hotelbol valaki elsimitja a gyerekcsinyt es elokerul a telefon. Ennyi.. ami publikalhato.
Elmenyek, eletkepek, emlekek napi 24 oraban! Folytatjuk…

Guetamala 4.resz: A Pacaya koronaja

Hola!

Elhagytuk az Atitlan tavat, hogy  Guetalama egy masik regiojaba latogassunk… megpedig  a dzsungelbe. Pananjachelbol az oserdobe Antiguan keresztul a legegyszerubb eljutni, tehat vettunk is egyy buszjegyet vissza a kezdetekhez. Jol ismert ut es jol ismert varos, hipp-hopp lett szallasunk, jutottunk penzhez, vasaroltunk be a tovabbiakra. Moni pedig ismet vizszintes pozicioba kerulhetett, de jo hirek vannak vele kapcsolatban is… mar a labara tud allni, szepen biceg a mankokkal es a fajdalma is csokken. 4-5 nap es talan mar elfogadhato szintre jut. De addig is ugy banunk vele, mint egy himestojassal. De ha mar maradt egy szabad estenk Antiguaban mivel is lehetne legjobban elutni… persze, hogy hivtuk Manolo-t, a turavezetonket akivel par napja eletunk legjobb vulkanmaszasat csinaltuk meg. Azonnal rabolintott, hogy a legnagyobb szivfajdalmamkent kimaradt izzo lava vizitunket most bepotoljuk egyutt. Egy ora alatt keszen alltunk az ejszakai kalandra, mert ugye egy tuzokado latvanyat igazan csak sotetben lehet megcsodalni. Antiguabol masfel ora kellett mire a hegy labahoz ertunk es mi akkor vagtunk neki a felfele vezeto utnak amikor a turistatomegek mar lefele jottek. Szepen kijatszottuk a Pacaya vulkan parkoreit. Egyreszt azert, mert nem volt kedvunk kifizetni meg a parkbelepo jegyet is, masreszt azert, mert picit illegalis gerillaturara keszult a csapatunk. A turistaknak ugyanis csak egy kijelolt pontig szabad felmenni a hegy oldalaban, de a mi celunk egeszen a krater pereme volt.  Kesore jart es iparkodni kellett felfele, hogy a naplementet egy kivalo helyrol fotozhassuk es eljuk at. A felfele vezeto osveny menten hatalmas radioantennak meredtek az egnek amiken keresztul az eros szel kulonos hangjatekot adott a narancssarga szinbe fordulo panoramanak. A gyors kaptatas aztan meghozta gyumolcset, eszmeletlen naplementet kaptunk cserebe a faradalmakert. A mar jol ismert Aqua, Acatenango es a pofofo Fuego ott pompaztak a lemeno nap fenyeben. Alattunk a falvak, mellettuk a 4millios fovaros fenyei gyultak ki izzo parazskent a melyben. A tokeletes kephez mar csak a szelnek kellett volna alabbhagynia, de az csak egyre erosodott. Mi meg nem voltunk erre felkeszulve. Petin peldaul rovid gatya volt. Am ekkor jott egy lelekmelengeto pillanat,  az eddig felhoben bujkalo Pacaya vulkan csucsa ki-ki bukkant es nyomban megnyilt a pokol. A karaterbol hatalmas lavakilovelesek robbantak vorosre festve az eddig ot takaro felhoket. Majd ujra a felhok uraltak a fekete egboltot… ez pedig igy ment percrol-percre, sikitastol-sikitasig.  Manolo is extazisba esett, ki volt zarva, hogy a tilto tabla visszafogjon minket. Folytattuk a maszast a meredek hegyoldalon, viharos szelben, a suppedo vulkani salakban. A takarasbol kierve az utolso 100 metert mar fejlampak nelkul tettuk meg nehogy valaki felfigyeljen a tiltott helyen pislakolo fenyekre. Osvenyunket csak a hold es a surun vorosre valto felhopamacsok vilagitottak be. Aztan felertunk a krater peremere. Kesz… ilyet nem sok ember lat eleteben. Izzo sziklak rekpednek toled kb. 100 meterre. A koromfekete eg pillanatok alatt narancssargan ragyog, erezni a termeszet brutalis erejet, a fektelenul es fekezhetetlenul elotoro energiat a melybol. A hatalmas ego sziklakat ahogy gurulnak le a hegyoldalon, a termeszet eme csodalatos tuzijatekat. igazan melto lezarasa volt ez a par perc a tuzhanyok foldjen tett 10 napos latogatasunknak. A tombolo szelben szetfagyott testunk aztan lefele utat parancsolt es siettunk is le ahogy tudtunk a kisse szelvedettebb reszekre. A kocsihoz vezeto uton meg szamtalanszor visszafordultunk a Pacaya izzo koronajat csodalni es szivnimagunkba az orok emlekkepeket. Elokerult a Manolotol kapott ajandek sor, vart a meleg taxi es azzal fekudtunk agyba a hotelben, hogy beteljesult a vagyunk: tokeletes vulkanturakat eltunk at… Holnap pedig irany a dzsungel,  nemkevesbe izgalmas helyszinekkel  es egy legalabb ennyire izgalmas tervekkel. Mar varjuk!!!!

Monimamanak: a lanya jo kezekben van es ha lassan is, de szepen gyogyul! No para…

a fiuk :o) 

Guatemala 3. resz: Az Atitlan-to

Antiguat keso delutan hagytuk el egy turistakra specializalodott haztol-hazig fuvarozo kisbusszal, de a soforunk nemigen allt a helyzet magaslatan az egesz ut alatt. No mindegy… a vulkantura utan mar tenyleg csak a zuhany hianyzott. Talaltunk is hamar egy eleg olcso hotelt (Hotel Don Pedro). A szobaban csak egy agy es ejjeliszekreny, zuhanyzos wc pedig a folyoso vegen. A melegvizes zuhany azonban mindent feledtetett, igy volt eronk meg egy konnyu varosi setara le a topartig meg vissza. A szallasokkal, szallasadokkal eddig nem volt gondunk (sot a guatemalai emberek kellemes csalodast okoztak, nem erezheto a pofatlan lehuzas es nagyon segitokesz emberekkel akadtunk ossze eddig, de…) ez a hotel illetve inkabb a recepcios picsa ahol lehetett megprobalt atvagni es a mosodas cuccunkkal tortent esete utan kenytelen voltam visszavagni megfelelo modon. Igy aztan hotelt is valtottunk az ittlatogatasunk soran.
Az Atitlan nagyjabol egy Velencei-to meretu to, 1600m tengerszint feletti magassaggal. A to korul pedig vulkanok egesz fuzere sorakozik. A harom legnagyobb haromezer feletti pedig szinte ellenallhatatlanna teszi ezt a videket. Mi Panajachel varosaba szalltunk meg , innen vizitaxikkal lehet a tobbi, tomenti faluba eljutni es az ejszakai elet is itt a legnagyobb. Peti es Balint legnagyobb oromere. Elso reggelunkon  a szokasos racsodalkozas kovetkezett, mert a beigert hegyek tenyleg gyonyoruen oleltek korbe a varost. Az idojaras tokeletes, a viz meleg – a reggeli csobbanas meg kihagyhatatlan. Aztan egy finom guatemala special reggeli (feketebab, rantotta, sult banan, avokadokrem, sok-sok tacos  vagyis a kukoricas lepeny, tea, kave, stb.)… es az utobbi napok utan mar kezdett igazi nyaralas jelleget olteni az utazasunk. Delutan meg egy kis furdozes, napozas. Levezeteskent pedig kajakozas a tavon, naplementeig. Kicsit langyos program, de kellett mar egy ilyen nap is. A masodik nap ott folytattuk, ahol elozoleg abbamaradt – csak elveztuk a vizet es a napfenyt, hetvege leven meg tobb emberrel egyutt a parton. Delutan pedig kovetkezett Moni szamara az utazas fenypontja: a sikloernyos ugras. Mar evek ota szeretett volna sarkanyrepulozni vagy sikloernyozni. Belekostolni abba, hogy milyen a madarak elete, milyen erzes csak halkan suhanni a felhok kozott, erdok felett Az Atitlan es a kornyezo vulkanok latkepe pedig egeszen kulonlegesse tudja tenni ezt az elmenyt. Nem csoda, hogy a sokat latott es tapasztalt  ugropilotaink is a TOP5-be emlitettek ezt a videket. Balint mar ugrott repulogepbol ejtoernyovel ezelott, szoval ot nem kellett kerlelni, – csakugy, mint a Galyasokat. Talaltunk is egy szuper irodat ezen almunk megvalositasahoz. Tokeletes szervezes, kedvezo szeljaras (bar a paratartalom miatt a tuzhanyok homalyban maradtak), de minden keszen allt az ugrasra. Moni volt talan egy fokkal izgatottabb. Egy, a  topartrol emelkedo, sziklas domboldal tetejerol startoltunk, kb. 700m-rel a vizfelszin felett. Peti es Balint ugrott elsokent. Ez egy ugynevezett tandem ugras, tehat a pilotaval egyutt rugaszkodsz neki es repulsz… teljesen biztonsagos, csodalatos es extrem dolog nekifutni es levetni magad a melybe, majd ahogy a szel alatok kap szallni felfele a sasok utjan. A jo fel oras siklas kozben Peti sajat kezzel is iranyithatta az ernyot, Balint adrenalinjat pedig a spiralos sullyedes porgette meg leginkabb. Moninak meg repulni sem kellett a porgeshez, lent ugrandozott, szaladgalt izgalmaban a startpozicioban… varta a sorjat. Viszont olyan hevvel ugrandozott, hogy az egyik pillanatban csak folkialtott es a foldre rogyott. A labahoz kapott, ami akkor mar csunyan bedagadt – nem tort el a bokaja, de valoszinuleg kificamodhatott es a fajdalmabol itelve par inszallagja is elszakadhatott. Par percre ra meg jottek a fiuk vissza a pilotakkal a hegytetore, hogy mi kovetkezhessunk, de Moni akkor mar nem tudta vallalni az ugrast, plane ugy, hogy startnal futni, landolaskor meg toppantani kell. Igy magam ugrottam, a tobbiek meg visszamentek a kocsival a varosba. Ezek utan az en ugrasom is klassz volt, bar elvezni nem tudtam annyira , mint a fiuk.

Panajachel-be visszaterve Moni mar nem tudott a jobb labara allni…
Peti mar tapasztalt es latott hasonlo seruleseket a kezilabdas multjaban, igy a hotelbe erve azonnal megkezdtuk a hazi apolast. Jeges pakolas es haromfele kenocs (amik segitettek rajtam is par nappal ezelott Antiguaban)  + felpockoltuk a labat es hagytuk pihenni.
Reggelre a daganat alabb hagyott, de a fajdalmak megmaradtak. Egy ilyen serulest csak hosszas pihenessel lehet teljesen  kigyogyitani tehat, ami tehettunk, hogy pihentetunk es varunk. Elvileg par nap alatt be kell tokosdni, kemenyednie es akkor mar labra is tud allni, bicegve. Azert mi beszereztunk neki a helyi patikabol ket orvosi mankot a kesobbiekre. A tervezetlen kenyszerpiheno a programot is atszabta. Tovabb maradtunk Panajachel-be es a betervezett vasarnapi nagypiacra is csak a harom srac ment el.
Guatemala egyik legnagyobb piaca ugyanis az Atitlan-totol csak masfel ora buszutra van. A szuvenirekre, bazari sokadalomra, hetkoznapi emberekre kivancsi turistaknak kihagyhatatlan hely. De mar odajutni is egy elmeny, ha nem a taxit, hanem a buszos tomegkozlekedest hasznalod . Itt szinte az orszag jelkepeve valt, az USA-bol leselejtezett, de szepen kidekoralt hatalmas benzinfalo buszszornyek – a szegenyemberek Volanja. Neha tomeg, hangos helyi zene, feher emberre racsodalkozo es szemermesen nevetgelo helyi utasok, kanyargos hegyi szerpentinek es kurjongato jegykezelok… hatalmas elmeny egy ilyen utazas. Na nekunk ket-ketszer kellett buszt valtani oda-vissza szoval megkaptuk az izelitot. A vasart heti ketszer egy Chichicastenango nevu hegyi faluban rendezik, ami teljesen kitolti a telepules kozponti reszet.  Azonnal bevetettuk magunkat a surujebe. Guatemala ezen videke a maja kultura es nepviselet bolcsoje, igy a vasari satrak nagyreszeben nepviseleti ruhak, labbelik, takarok, fejdiszek, ovek, taskak es egyeb kiegeszitoket probaltak eladni. Kicsit eroszakosabbak voltak a kezmuvesek es ajandektargy arusok, de oket az oruletbe kergettuk az alkudasainkkal. Mi harman szinte tokeletesre fejlesztettuk az alkudozast, amit kielveztunk mire beszereztuk a kiszemelt portekakat. Meg kell hagyni, hogy giccses dolgokkal nemigazan talalkoztunk. Minoseg es hatalmas szinkavalkad volt jellemzo.  Volt meg egy jelentos zoldseg-gyumolcs, fuszerarus szekcio es szetszorva az etelarusok, hentesek. Kisboltok es egy nagyobb lengyel piac szeru ocskavasar. Siman elment fel nap, mire bejartuk a piacot es kikapcsolodasnak tokeletes volt, meg fiuszemmel is.
Hazaterve Moni halvany javulassal koszontott, de labra allasrol egy nap utan meg mindig szo sem lehetett. Tehat vartunk meg egy estet, agyba fekves, pihenes. Harman sracok meg kiszolgaltuk Monit. Reggel ujra osszeult a valsagstab, hogy mint tovabb. Magunk es a szulok megnyugtatasara ugy dontottunk, hogy orvost hivunk es dontson az. Igy is lett… hetfo reggel felhajtottunk egy varosi orvost, aki tud angolul, hogy jojjon nezze meg a kis beteget. A doki megdicserte az eddigi apolasunkat es megnyugtatott, hogy tores nincs. Adott egy injekciot, bekente a labat kremmel es bekototte faslival. Meg felirt Cataflan gyogyszert – ami nekunk is volt. Remelhetoleg meg par nap es bicegve mar tud jarni, 2-3 het mankozas es utana johet majd a teljes felepules. Biztato hirek… igy a tovabballas is lehetseges. En neki is lattam a tovabbi napok szervezesebe es Monit apolgatni. Balint meg Peti pedig elindult, hogy kimassza a San Pedro 3020m magas vulkani kupjat a to szelen. Egyet az Atitlan-to ekkovei kozul… A maszas vegul nem jott ossze nekik, de egy szep turat tettek a to tulpartjan es a felerosodo szelben kaptak egy izgalmas hajoutat is visszafele.   

Guetamala 2.resz: A tuzhanyok foldjen

A kelloen faraszto nagyutazas utan egy jo alvasban bizhattunk csak, de az sajnos nem ment annyira konnyen, mert a 7 oras idoeltolodas kicsit osszekuszalta a biologiai ebresztoorankat, igy mar koran reggel nekiindultunk reggelit keresni es felfedezni a varost immar vilagosban. Ahogy kileptunk az ajton mar kapni is kellett elo a fotomasinakat mert az utcank vegeben egy hatalmas vulkan meredt az egnek, mint kiderult az Aqua tuzhanyo a varos egyik jelkepe es jonehany tarsaval egyutt szinte gyurube fogjak Antigua varosat. A szallasunk szerencsere csak ket blokkra volt a kozponti parktol amely kornyeke telis-tele van peksegekkel, boltokkal, ettermekkel, szorakozo helyekkel es persze bankokkal – a friss pekaru itt hamar beszerezheto. Mar csak egy jo helyet kellett talalni az elso reggelinkhez. Mi sem volt kezenfekvobb, mint felmaszni a varos szelen levo dombra, ahol egy hatalmas kereszt feszul a varoska fele. Konnyu feloras seta utan mar bontottuk is meg az otthonrol hozott szarvaskolbaszt mikozben szazszam fotoztuk a panoramat. Tokeletes napsutes, friss kenyer, fustolt szalami, megigezo hegyvonulat es joleso megkonnyebbules: MEGERKEZTUNK. Az elso tokeletes pillanat, amely azonnal feltolt. Ott van a kep elotted – eloben – ami honapokig ott volt a fejedben, szamitogepedben almaidban. Majd egyszer Balint felkiallt: a tavolban fustol egy vulkan. Jokat viccelodtunk rajta, mire mi is meggyozodtunk az igazarol es egy percig sem volt ketseg azok utan, hogy annak a fustoszlopnak mi tuzetesen utannajarunk. De elotte meg volt mit elinteznunk, mert a Moninak es nekem meg mindig nem sikerult penzt kicsiholni az automatakbol. Kezpenzt egyedul meg csak a BAC Bank ad turistaknak, de ott meg tudattak velunk, hogy a kartyam (talan a sok sikertelen penzfelvetel miatt) le van tiltva, zaroltak. Na bumm…Meg jo hogy a masik biznisz kartyam meg mukodott, igy vegre hozzajutottunk a penzunkhoz. Egy gond kilove. Johetett Peti baja.
Tesom az indulas elott ket nappal tudta meg, hogy a tul oreg utlevele miatt nem kaphatja meg az USA-n valo atutazashoz is kotelezo vizumot es mivel mindannyionk hazaut repjegye az amcsikon keresztul szolt ujra kellett irni a sztorit A jegyiroda orult osszegert irta volna at a Madrid fele valo visszajutast, igy egyszerubb volt egy teljesen uj jegyet venni. Vagyis nem is volt annyira egyszeru. Par oraba telt mire kiapartunk egy meglepoen jo aru jegyet, immar a mexikoi Cancun varosbol az angliai Manchester-be, ahonnan meg mindig otletelni kell, hogy eredeti londoni gepeinket elerjuk a vegleges hazajutashoz. Bonyolultnak hangzik, de Peti ezzel megkonnyebbult kicsit – es hazajuthat. Mi meg tovabb csavartuk a dolgot: az 5 hetes utunk vegen Mexikobol meg vissza kellene jutnunk a guetamalai fovaros repterere, ami nem is olyan egyszeru. Busszal ket hosszu faraszto nap lenne, ami bevallalhatatlan egy 24 oras repulout elott. Repulni lehetne, de az meg mar majdnem olyan arban van, mint Peti jegye Mexiko es Anglia kozott – igy aztan megszuletett a dontes. Mindenki Mexikobol repul haza egyutt, egyszerre es meg nyerunk is ket extra napot a nyaralashoz. Bravo! Fel napba kerult, de a hazautazasi gondjaink is eloszlottak. Johetett Balint gondja. De az ovet nem volt nehez orvosolni, mert csak sok-sok wc papir es szabad klotyo kellett a folyamatos hasmenese ellen. Nap vegere aztan eljott az ido, hogy vegre a vulkanokkal is tudjunk foglalkozni hisz ezert jottunk ide.
Guatemala a tuzhanyok foldje is egyben meghozza mukodo vulkanoke! A ket legaktivabb pedig epp Antigua hataraban van. A 2500m magas Pacaya, amely alig egy eve meg izzott a lankain vegigfolyo lavafolyamtol a masik meg az egy nappal ezelott latott fustolgo Fuego (3830m) a tavolban. A legfurcsabb azonban, hogy mig Europaban hermetikusan lezarjak a kornyeket, itt turistakat csalogatnak ezekre az izzo hegyekre. Nincs tetovazas, itt van ket mukodo vulkan es fel lehet ra maszni. Erre evtizedeket kellene varni otthon ucsorogve.Szoval nekilattunk becserkeszni oket. A Pacaya-ra visznek fel naponta vallalkozokat, de jelenleg nem lathato rajta vorosen izzo lava es csak az oldalan levo szep kilatopont a vegcel a turanal, de mivel aktiv ez barmelyik percben, napban megvaltozhat. A Fuego is aktiv, olyannyira hogy oda meg tul veszelyes felmaszni, de a mellette levo Acatenango-rol gyonyoru kepeket lehet kesziteni a kitoresekrol. Az Acatenango egy oreg, fogatlan piramis, de 3975m-es magassagaval Guetamala harmadik legmagasabb pontja es a leheto legszebb kilatas nyilik a tetejerol. Hezitaltunk kicsit, mert 1. oda feljutni bizony csak vezetovel erdemes (ami nem olcso) 2. oda feljutni csak ketnapos turaval lehet, mert kozel 2000m a szintemelkedes, ami eleg komoly foleg ugy, hogy neked kell cipelni a teljes felszerelesedet + min. 4 liter vizet, mert a szaraz evszakban egy csepp ivoviz sincs a vulkanon 3. a majdnem 4000 meteres magassag neha igencsak szeles viharos es foleg hideg tud lenni egy csucskozeli ejszakazashoz vagy fotozashoz 4. a mi valasztott datumunk a szoros idobeosztasunk miatt januar 1-re esett ami ugye egy atmulatott szilveszteri ejszaka utan nem eppen idealis a komoly hegymaszasra 5. az idoeltolodas es klimakulonbseg miatt az utobbi harom napban meg nem tudtunk egy normalisat aludni, hasmenesek gyotornek minket, Moninak meg mindig nehez napjai vannak es a labam annyira bedagadt az utobbi ket napban, hogy estenkent vizesruhaznom kellett es izomlazito kenocsokkel kenni. Szoval ezeket jol atgondolva arra dontottunk, hogy belevagunk!!! Irany az Acatenango!!!
December 31. A nap a felkeszulesre. Finom reggeli, delelott a helyi piacot jartuk be ahol egesz szep kezmuves szuvenireket lehetett vadaszni es nagyon hangulatos bazari hangulata volt. Millio ember, hatalmas pezsges az evvegi partik miatt. Delutan lebeszeltuk a reszleteket a turaval kapcsolatban, majd megismerkedtunk a turavezetonkkel Manolo-val, bevasaroltunk ket napi kajat, vizet, osszepakoltuk a hatizsakokat es vetettuk magunkat a szilveszteri mulatsagba. A kozponti park es kornyeken mozdulni sem lehetett a tomegtol arusok, zeneszek, mutatvanyosok, bufesek helyiek es turistak egyutt vartak az ejfeli harangszot. Mi este 10 korulig birtuk a felfordulast, de azutan a kimerultsegtol eronk nem volt tovabb ebren lenni. Hazamentunk pihenni es csak az ejfeli tuzijatek durranasai ebresztettek fel minket. Hurra 2014! Balint erore kapott es bevetette magat a varosi bulizasba, Peti es Moni inkabb visszafekudt en meg tovabb kenegettem es vizesruhaztam a labam, hogy egyatalan labra tudjak allni reggelre. Alvasrol szo sem lehetett, mert a kozvetlen szomszed hazibulit tartott, ami olyan hangos zenebonaval jart, hogy a falak is beleremegtek. (hajnal negyig) Talan csak perceket tudtunk aludni hosszas szunetekkel a reggeli ebresztoig.
Januar 1. reggel kilenc ora Balint es Peti masnaposan, kialvatlanul, en bicegve a szallas elott varjuk a taxit, ami a hegy labaig visz. Megcsinaljuk!!!!!!!!!!!! Tudjuk, de nem hisszuk….
A turavezetonk Manolo mar az odauton eloadta a programot: kb. ketezer meterrol indulunk es majdnem a csucsig kellene felmasznunk, de ha a kraternel rossz idojaras lenne, megalszunk 3700m korul es masnap naplementere ernenk el a csucsot aztan vissza ugyanerre. Ez a szokasos turacsomag, de latta rajtunk, hogy mi kisse lokottek vagyunk es az elszantsagunk, hogy mi lavat akarunk latni magasabb meg a Mount Everestnel is. Mi is lattuk rajta, hogy a korunkbeli srac kisse lokott – vagyis ahogy en hivom, hegybuzi – mert o is csak a vulkanjainak el. Azokat gyujtogeti szerte hazajaban es a kornyekbeli orszagokban. Eleg eszant, tapasztalt es kivancsi es ha ket ilyen elszant fel talalkozik abbol valami nagyon durva dolog sulhet el. Tehat mar a taxiban felvazolt egy extra B-tervet ha jol teljesitenenk.
Az Acatenango labanal termofoldek huzodnak koros-korul. A vulkani hamu az egyik legjobb termofold, igy sikeresen termesztenek itt tobbnyire kukoricat, babot, tokot, borsot a parasztok igaz csak kezi erovel megmunkalt parcellakon. Most tombol a szaraz szezon, az esoert imatkozni kell, de legalabb be tudjak takaritani a kukoricat. Mindenfele tortek a tengerit hegyoldalon. A tura egy pici hegyifalu temetojenel indult es eleg meredeken kanyargott fel a termofoldek kozott, belemelegedesnek tokeletes volt az osveny, bar igaz, hogy a parasztok atal surun hasznalt ut eleg suppedos, laza felszine nem epp kegyes a felfele haladasra. Utkozben beszelgettunk Manoloval a vilagrol, Guatemalarol es a terveinkrol. O is, mint egy Antiguaban megismert kiseronk (Antonio) alkoholzimussal kuzdott meg par eve, amikor sorozatos balesetei utan vegleg felhagyott a szesszel es az utobbi ket evben csak a vulkanoknak el semmi mas nem erdekli. Maszik ejjel-nappal, hol penzert turistakkal, hol meg baratokkal hobbibol es mivel Latin-Amerika es a vilag kifogyhatatlan a tuzhanyokbol igen hosszu eletet tervez. Mi is elmondtuk, hogy csak ne legyen szkeptikus velunk szembe, mert a nagy arc es hangok mogott bizony komoly elszantsag, teljesitmeny van. Igy lepegettunk felfele elhagytuk a szantokat es beertunk egy bujan zoldello dzsungelbe. Manolo nyomta a tempot, mert a B-terv az o otlete es alma is volt egyarant. Az egesz tura nekem a repa cimu mesere emlekeztetett ahol. Manolo huzza Lacit (aki mar csak a B-Tervnek el), Laci huzza Petit (aki nem akar lemaradni semmirol es senkitol) Peti huzza Monit (akinek a baratja elol megy es az istenert sem akar tole elszakadni) es a vegen Moni huzza Balintot (aki nem akar egy lanytol lemaradni meg masnaposan sem). Motivacio ezerrel! De azert mindegyikonk kicsavarta magabol a leheto es lelheto osszes energiat. Persze a szuneteknel mindenki derusen beszelgetett, mintha csak egy mezei osztalykirandulason lennenk. A dzsungel szakasz kicsit konnyebb terep volt. Joleso huvos a hatalmas canac fak es a bambuszok kozott es ezen a reszen futottunk ossze az elozo napi turazokkal. Toluk tudtuk meg, hogy a teton nekik viharos szel, reggeli eso es a kodfelhok miatt szukos kilatas jutott. Kicsit csalodottak, de csodas volt. Nem volt ez jo elojel, de mi csak baktattunk felfele neha nagyokat lihegve, neha viccelodve egymassal, neha meg keresztbe fekudve az osvenyen a faradtsagtol. A dzsungel utan egy viharvert erdoseg kovetkezett. Oreg kidolt, kiszaradt vagy leegett fakkal es a finoman leereszkedett a kod is – ami egesz misztikussa tette a turat. A faradtsagon kivul tenyleg nagyon elvezetes tura volt es csodas tajkep fogadott minket. Csucsokat meg nem lattunk, de az alattunk-mogottunk levo reszekre szep kilatas nyilt. A 3700m koruli szintet rekordido alatt masztuk ki. Ennyi ido alatt csak a falusi turazok vagy a csomagjaikat serpakkal cipelteto turistak jutnak fel. Igy komoly sansz nyilt a B-tervre. Nem lesatrazni es pihenni hanem a batyukkal tovabb felfele a legnehezebb, legmeredekebb vegso szakaszon egeszen a kraterig. Delutan fel neg, szeles ido. Kinek van kedve helyben toporogni – folytattuk. Az utolso resz tenyleg kemeny volt. Kodos, kietlen meredek csapas. Suppedtel es csusztal vissza minden lepesnel a laza vulkani salakban. A zsakot mar mindenki szaz kilosnak erezte, es a szokatlan magassag, a tulzott szintemelkedes eros, luktetos fejfajassal ajandekozta meg a csucshoditokat. Majd akkor vegre kaptunk segitseget. A szel elkezdte felszaggatni a felhoket es egyre tobbet mutatott meg a panoramabol. Ami pedig elenk tarult az maga volt a mennyorszag – de tenyleg. A felhoreteg tetejere ertunk. A kilatas egyik reszen csak az alattunk levo felhotenger hullamait csodaltuk, a kitisztult reszeken pedig egesz Guatemla latkepe fogadott minket. Sorra bukkantak fel a szomszedos hegylancok, maganyos vulkanok es a pici falukkal tarkitott szantofoldek a melyben. Nincs olyan ember a vilagon akit ez ne dobna, porgetne fel + ekkor mar tisztan lehetett hallani a mennydorgesszeru hangokat, amik a csucs modul jottek. A Fuego vulkan hivott minket, de meg takarasban volt. Az utolso par metert mar szinte futva tettuk meg es dobtuk le a zsakokat a csucskrater hamujaba. Megcsinaltuk!!!!! Hihetetlen akaratero, elszantsag es erofeszites aran ott alltunk a vilag tetejen. Acatenango, 3975m – Manolon es rajtam kivul az eddigi legmagasabb hegy a tobbieknek. Nincs tobb felfele, nincs tobb zihalas csak elvezd a befektetett munkad gyumolcset! Tettunk is egy zsaknelkuli konnyu korsetat a krater peremen, csucsfotok es joleso orommamor. Nagyon buszke voltam a tobbiekre, Manolo pedig atirta a rolunk alkotott velemenyet. A bonuszjutalom pedig lassan felfedte magat ahogy az utolso felhofoltban megbujo Fuego elenktarult. A vilag jelenleg egyik legaktivabb vulkanja egyszercsak ott pompazott az orrunk elott, boszen eregetve hamufelhoit az egnek Tokeletes fekete piramisa hofeher felhok oleleseben, ragogo kek eg es lelegzetelallito panorama koros korul. Siman bekerult az a par perc eletem eddigi legjobb 5 momentuma koze. A jokedvunket meg az sem vette el, amikor a vezetonk a melybe mutatott az utunk folytatasara, mert bizony ezzel meg nem volt vege a mai napnak. A kiszemelt satorhely ugyanis jo 500m szinttel alattunk huzodott ahova egy osvenynelkuli, nehol 50-60 fok lejtesu hegyoldalon kellett meg leverekedni magunkat. Nagyon meredek, de lefele es a szallashelykent szolgalo nyereg is vegig a szemunk elott volt, a zsakok is lefele huztak, tehat semmisnek tunt a mogottunk levo maszas utan. Elotted meg a Fuego ha dopping kellene. Nagyjabol egy ora lejtmenet utan aztan letettuk a hatizsakokat. nincs tobb mara. Satorveres, tabortuz, vacsora, szelcsend, tiszta egbolt, pazar erdo es rengeteg tuzifa korulottunk, a Fuego igaz takarasban, de csak egy ora maszasra tolunk. Csupa-csupa jo dolgok, de a legmagasztosabb erzes belulrol jott. Megcsinaltuk – egy szinttel magasabbra kerult az onbizalmunk es a hitunk sajat teljesitmenyunkben. A tabortuz mellett rogytunk vegleg ossze, majd bujtunk ugy satorba, hogy masnap reggel koran kelunk es megprobalunk felmaszni a Fuego-ra napfelkeltet nezni es ekkor hirtelen robbant egy hatalmasat a kornyek.A koromfekete egbolt vorosre szinezodott egy pillanatra. A Fuego jo ejszakat koszont nekunk. Felelmetes, borzongato robbanas volt. Ilyet talan mar nem elsz at megegyszer az eletben vagy eppen mar masnap reggel. Alvas!
A sator szukossege, a rengeteg feldolgozasra varo elmeny vagy az izgatottsag alig harom ora alvast engedett csak. Ejfel korul mar ismet a tabortuz mellett beszelgettunk a csillagok alatt. Ekkor jott elo, hogy a Pacaya vulkan tomegek atal nem latogatott csucskratere lehetne a kovetkezo celpont egy ejszakai turanak. Ha ismet ejszakai izzo egboltot szeretnenk latni na ez megint tovabbszotte az almokat. Vissza kellett terni a satrakba es megprobalni legalabb oracskakat pihenni a hajnali start elott.
Januar 2. Hajnali 4.20. Ujra eg a tabortuz, ot ember izgatottan keszul egy mukodo vulkant megkozeliteni. Ekkor egy ujabb mennydorges fentrol. Peti lat egy izzo pontot ustokoskent elrepulni a csucs felol nincs vorosre valto egbolt most, de annal nagyobb az izgatottsag. Aztan a fejlampak fenyenel elindulunk felfele a taborhelyet hatrahagyva. A viharvert erdoben cikazunk felfele, amikor ereszkedni kezd a kodfelho rank. Nem jo jel, de ezt a csapatot mar nem allitja vagy forditja meg semmi. Nem kell neki egy ora sem mire kierunk az erdobol es a koromfeketesegbol halvanyan pislakolo fenyek gyulladnak fel a messzi melyben . A falvak es Antigua fenyei bukkannak fel neha a kodbol. Majd egy ujabb szel elfujja a felhoket az Acatenango korul es a hatalmas piramis konturja kirajzolodik a sotetben par percre. Aztan egy ujabb ablak nyilik meg a Fuego korvolanat ismerjuk fel a pirkadni keszulo ejben. Nagy a fejkapkodas. Percrol percre valtozik a kep ahogy a felhok jonnek-mennek es ahogy az eg alja elkezd vilagosodni. Azt nezd! Arra! Sikongotas, fotozas es fokozott izgalom a kietlen gerincen. Aztan a korulottunk levo felhok eltunnek, a melybe huzodnak vissza. A show kezdodik… Napfelkelte! Manolo uvolt a legnagyobbakat. Ket eve folyamatosan tuzhanyokat maszik, tobb tucat napfelkelten van tul, de ez az ujevi meg ot is megorjiti.Ahogy egyre vilagosodik kaprazatos szineket produkal az egbolt. Sorra ebrednek fel a szomszedos vulkanok a felhoparnakbol. Tisztan pompazik a Pacaya, az Aqua, az Atitlan es persze a kornyek oriasa az Acatenango. A Fuego 3830-as csucsa meg szorgalmasan poffent egy adag hamufelhot az egbe. Nem tudjuk mit is szeretnenk… latni, hallani egy robbanast vagy inkabb nem, mert a krater tenyleg csak karnyujtasnyira van. Felkel a nap es bevilagit mindent. A vulkanok foldjenek paradicsomaban vagyunk… ezek a tuzokadok evmilliok ota formaljak a kornyeket, mind a mai napig. De Manolo megnyugtat, hogy ez a biztonsagos oldala a hegynek es nem lat izzo koveket korulottunk. Mehetunk meg kicsit kozelebb is. Ohhh, hat persze. Nincs megallas. A fokup mar olyan kozel van, hogy nem fer el a fenykepezok latoszogeben. Csak egy kb. 15 perces szakasz marad hatra a krater peremeig, ahol mar tenyleg meg kell allni. Gozol, pruszkol tobb helyen a csucs es mivel ez egy aktiv vulkan, barmelyik pillanatban produkalhat meglepetest. De igy is tobb, mint ket orat voltunk fent a napfelkelteben. Szerencsere vagy sajnos, de robbanas nem tortenik es lavat sem latunk, de ez a napfelkelte elkiser minket a sirig. Hatat forditunk hat a Fuegonak es elindulunk a reggeli napsutesben vissza a taborba. Osszepakolunk, elegetjuk a tabor koruli szemetet es irany a hazaut. Manolo 3 orat josolt mire a mikrobuszhoz erunk, de masik uton. A szepseghiba ott csuszik a szamitasba, hogy mi konnyu harom oras ereszkedesre szamitottunk es ehelyett masfel oras emelkedes lett az elso szakaszbol. Nem hianyzott plane ugy, hogy az elottunk allo estere a Pacaya krater lett betervezve, mert az izzo lava meg kimaradt es olyat tenyleg csak ritkan lathat az ember kozelrol (vagy eppen eleteben sohasem). A lefele vezeto ut mar nem olyan izgalmas, lattunk mindent mar felfele is. Csak azt varjuk, hogy vege legyen az osvenynek, ahol mar var minket a busz. Aztan vegre leertunk. 25 oras expedicion vagyunk tul, hatalmasat kuzdottunk, de az elmeny amit kaptunk orokke belenk egett. Koszonjuk Acatenango es koszonjuk Fuego… koszonjuk Guetamala.
A varosba visszaterve aztan jott a kerdes Manolotol: megyunk-e a Pacaya-ra este lavat nezni? (egy baratja most van fent es eleg aktiv a krater). Peti es en azonnal igent mondunk a ket es fel ora mulva indulo turara, de Moni es Balint hezital.. hat nem is tudom… meg szallasunk sincs…. ehes vagyok… zuhanyozni kellene…draga a turadij csak egy ejszakai turara… faradtsag, nemistudom, meg miegyebek… Hehhhhh???!! Mivan???!! Tegyuk mar fel a koronat a turara!!! Erre meg Manolo kezd el kavarni, hogy ha csak Petivel mennenk fel az meg dragabb lenne. Ki tudja mi okbol…Hat volt egy komolyabb szovaltas ott az utcan, aminek az lett a vege, hogy vettunk egy buszjegyet az Atitlan-to partjaig es elhagytuk rogvest Antiguat. Sok minden van hatra meg es nem akartuk tovabbi napokat csusztatni, Manolo kapitalista ajanlata is felduhitett, igy ez tunt akkor a legjobb dontesnek.
Megvettuk a buszjegyeket es beultunk egy nagyot enni. A teli has es a pihenes lehutotte a fejeket es a kedelyeket bar ezt a kihagyott lavat meg emesztenem kell honapokig az biztos… de mindegy. Csapat vagyunk, kulonbozo emberek, de egy a cel! Elore
Az Atitlan-to kovetkezik…